Változás - A fejlődés margórája

A világ folyamatosan változik, ezáltal elengedhetetlen, hogy az ember is folyamatosan változzon. Senki sem tökéletes, és aki azt mondja, hogy mindent tud - az magának is hazudik. Az élet minden területén fontos a változás. 
 
A pozitív fejlődés pedig még fontosabb. Rengeteg cikk és értekezés született már az Y, Z és X generációs különbségekről. Ha röviden kellene összefoglalnom ezt a „problémakört”, mindenképpen a változás vonatkozásában tenném. Semmiképp sem szabad általánosítani, amikor egy-egy generációt jellemzünk. Ettől függetlenül megfigyelhető, hogy a legnagyobb konfliktusok (amik generációk között létrejönnek) a változás meg nem értéséből fakadnak. Ahhoz, hogy egy több generációt is felsorakoztató munkakörnyezetben megfelelően működjenek a társas interakciók, kikerülhetetlen az elfogadás és az egymás megértésére való törekvés. Szükség van a közös kommunikációra. Nem lehet ezt a témát félresöpörni a jól ismert „Bezzeg az én időmben!” frázissal. Egyszer és mindenkorra felejtsük el ezt. Nincs olyan, hogy az „Én időmben minden jobb volt”. Nem volt jobb, más volt ez igaz. Az, hogy valami más lesz, vagy megváltozik, nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy rosszabb lesz. Ha valaki nem nyitott a változásra, nem képes elfogadni a máshogy gondolkodókat, akkor leginkább a saját életét teszi nehezebbé. Tudom úgy hangzik ez, mintha az X generációt tenném felelőssé elsősorban a konfliktusok kialakulásáért. Ez nincs így. Egy Y generációsnak majdnem ugyan annyi kihívást jelent megérteni a Z generációs utódait, mint X generációs elődjeit. 
 
 
Ugyan általánosítani nem lehet - mint azt írtam korábban - az mégis tagadhatatlan, hogy vannak jellemzők, melyek csak egy bizonyos generáció szülöttjeinek gondolkodását jellemzik. Ugyan olyan ez, mint a nemzeti, vallási vagy etnikai sajátosságok. A probléma nem a különbségekben rejlik. Probléma az, ha nem vagyunk képesek elfogadni azt, ha valaki más, mint amilyenek mi vagyunk. Nem kell egyetérteni mindenben. Ha ez megvalósulna, egyrészről teljesülne a szépségkirálynők által álmodott világbéke, másrészről nagyon unalmas lenne az élet. Az értelmes és konstruktív vitának mindig van értelme. A konszenzusnak van értelme. A „Régen minden sokkal jobb volt!” kijelentések viszont a feszültségkeltésen kívül másra nem alkalmasak. Ezzel a felfogással saját magunkat korlátoljuk és végső soron fejlődésünk gátját szabjuk. 
 
Ahhoz, hogy nehézségektől mentes legyen különböző generációk együtt dolgozása nem elég kommunikálni, meg is kell hallani, amit mások mondani akarnak nekünk. Ugyan úgy tud tanulni egy X generációstól egy Y vagy Z, mint fordítva. Sokan szeretik a kor alapú diszkriminációra fogni sikertelen elhelyezkedésüket. Igen, létezik kor alapú diszkrimináció. Csakhogy az általános felfogással ellentétben, egy huszonéves pont ugyan úgy diszkriminálva lehet a munkaerőpiacon, mint egy negyven feletti szakember. Egy Y generációs úgy sem marad sokáig egy helyen. A nők diszkriminálva vannak, amiért családot szeretnének alapítani. A muszlim vallásúak diszkriminálva vannak, mert biztos, hogy csak a baj lesz velük. Így leírva remélem már egyértelmű, hogy nincs olyan korosztály, nem, etnikai csoport, akik valahol, valamilyen módon nem esnek majd diszkrimináció áldozatává. A keserűség nem megoldás. Nyitottnak kell lenni, meg kell hallgatni, amit más nézőpontú emberek mondanak és meg is kell érteni. 
 
A változásnak nem kell feltétlenül rossznak lennie, sőt: elengedhetetlen feltétele az életben maradásnak.