A pozitív hozzáállás ereje

Gondolom, ha ezt a címet elolvassa az ember rögtön a következőre asszociál: Na, már megint egy okoskodó cikk arról, hogy pozitív hozzáállással az élet minden nehézségét meg lehet oldani. És valóban…
Viccet félretéve, ha valamilyen nehézséggel találkozik az ember élete során, pusztán optimizmussal nem oldódik meg problémája. Az viszont kétségtelenül igaz, hogy jobban érzi majd magát a probléma megoldás során az, aki túl tud lépni azon a fázison, hogy mindenben csak a rosszat látja. 
Ebben a cikkben kifejezett fókuszba az álláskeresést, és az azzal járó nehézségeket szeretném más megvilágításba helyezni. Megoldást most nem kínálok, inkább csak perspektívát szeretnék nyújtani az elkövetkezőkben. 
 
Akinek valaha már kellett állást keresnie, biztosan találkozott a folyamat alatt olyan helyzetekkel, amikre negatívan kell, hogy visszagondoljon. Karrier-tanácsadóként általában emberek elhelyezkedési problémáival foglalkozom. Emiatt pontosan tudom azt, hogy állást keresni egyáltalán nem egy könnyű dolog. Sem mentálisan, sem pedig gyakorlati oldalát tekintve nem könnyű annak a helyzete, aki kikerül a munkaerő-piacra. Jobbik eset az, amikor valaki tudatosan szeretne munkahelyet váltani, hiszen akkor van rá lehetősége, hogy felkészüljön rá. Az már nehezebb ügy, ha adott álláskereső kényszerből került a munkaerő-piacra. 
 
 
Mik szoktak a legsűrűbben problémaként felmerülni? 
 
Sokaktól hallom azt, hogy annak ellenére, hogy munkaerőhiány van Magyarországon, még interjúig sem jutnak el. Ennél már csak az rosszabb, amikor valaki egyáltalán semmilyen visszajelzést nem kap a HR osztályaktól. Illetve ha kap is visszajelzést az negatív és semmitmondó. Az egyébként is frusztráló élethelyzet ilyenkor változik kifejezetten kétségbeejtő és dühítő szélmalomharccá. Amikor valaki hosszabb ideig nem tud elhelyezkedni, nehezen elkerülhető, hogy kialakuljon egy egyfajta negatív hozzáállás. Minden esetben elkezdődik az okok keresése. Az még a jobbik eset, amikor valaki saját magával kezdi az elszámoltatást. A legtöbb ember viszont ezt a fázist teljesen átugorja és rögtön önmagán kívül álló tényezőket kezd el okolni. Csak, hogy pár példát említsek: „A piac diszkriminatív!” vagy az „Ismeretség nélkül nem  is lehet jó álláshoz jutni manapság…” és a leggyakoribb: „A HR osztály dolgozói inkompetensek”.  
Most az olvasó szemszögéből nézve, meglepő kijelentést teszek: Mindez igaz. 
Legalább is részben mindenképpen. Vannak olyan munkakörök, ahol szerepe van a kor és nem alapú diszkriminációnak. Vannak emberek, akik jó pozícióban dolgoznak és ez ismeretségi körüknek köszönhetik. Mint minden szakmában, a HR-ben is dolgoznak inkompetens emberek.
Feltennék viszont egy kérdést: 
Miben változik meg annak az álláskeresése, aki ezeket a tényezőket mérlegeli? 
Segítek egy kicsit. Egy dolog az, ami megváltozik: az, aki ezekre a nehezítő tényezőkre fókuszál soha nem fog sikerrel, jó munkahelyen elhelyezkedni. Mint már mondtam, önmagában az, hogy valaki pozitív, még nem fogja „eladni magát” a munkaerő-piacon. Viszont olyan dolgok miatt bosszankodni, amin álláskeresőként nem tud az ember változtatni - nincs értelme. Azzal nincsen semmi baj, ha valaki néha kicsit elkeseredik, ahogy azzal sem, ha egy pohár narancslé mellett háborog egy keveset barátainak. A baj ott kezdődik, hogy a legtöbb elhelyezkedési nehézségekbe ütköző ember nem látja a valódi problémát. Önmagán kívül keresi a magyarázatot, és ezzel egy olyan negatív spirálba kerül, amiből kikerülni még az elhelyezkedésnél is nehezebb. Elkerülhetetlen, hogy ha valaki huzamosabb ideig kering a spirálban, hogy végül feladja. 
 
Sokszor menet közben elveszik a realitás érzékelése ezeknek az embereknek. Eleve úgy mennek el állásinterjúra, sőt már önéletrajzukat is úgy küldik el egy meghirdetett állásra, hogy biztosak benne, nem járnak majd sikerrel. Ezt egyébként megerősíteném. Ezzel a hozzáállással valóban nem jut előrébb senki. Az álláskeresés egy harmadát marketing, egy harmadát értékesítés és egy harmadát szakértelem teszi ki. Szeretném hangsúlyozni, hogy az általános vélekedés, miszerint nincs értelme az önéletrajzírásba nagyobb energiát fektetni, hisz amúgy sem ez lesz a döntő tényező az elhelyezkedés során - téves. Az önéletrajz marketing anyag. Senki nem vesz meg egy olyan terméket, ami jellegtelen, nem jók kommunikáló csomagban van. 
Egy állásinterjún sem érdemes úgy részt venni, hogy már eleve a vesztesek nyugalmával megy oda az ember. Ha valaki megfelelő adott pozícióra szakmailag és ezt képes megfelelően kommunikálni, szinte biztos, hogy további körökre is meghívást fog kapni. 
Még ha az ember nem is hisz abban, hogy pozitív hozzáállással hamarabb jut álláshoz, ha másért nem, hát azért érdemes megpróbálkozni vele, mert egy dolgot biztos el lehet vele érni: sokkal jobb lesz az ember közérzete. Sokkal könnyebben fogja kezelni a menet közben felmerülő nehézségeket. Pozitív hozzáállással minimalizálni lehet a stresszt és könnyebb lesz végig járni az álláskeresés sokszor akadályokkal tarkított útját.