Önmagunk értékesítése a munkaerő piacon


Az értékesítés önmagában olyan tevékenység, amit csak nagyon kevesen tudnak igazán jól csinálni. Eleve kell hozzá egy alap készség, ami nem feltétlenül tanulható. Természetesen vannak különböző értékesítési technikák és módszerek, amik elsajátítása nem lehetetlen. Azonban ha valakinek az alap személyiségében nincs meg az a kis plusz, ami a jó értékesítéshez kell, tanult készségekkel nem mindig borítékolható a siker. Olyan ez, mint vezetőnek lenni: el lehet sajátítani a módszertant és a jó gyakorlatot. Ha valaki nem rendelkezik ön- és emberismerettel, mindegy, hogy hány tréningen vesz részt, nem lesz jó vezető.
 
Van az életben egy olyan terület, ahol viszont elkerülhetetlen az értékesítés, ez pedig az álláskeresés. Egy jó önéletrajz és pályafutás nem feltétlenül elegendő a sikerhez. Kicsit kemény gondolat az emberi erőforrást termékhez hasonlítani, de talán ebben a kontextusban a legkönnyebb megérteni az önértékesítés fogalmát. Nem egyszer látni olyat a munkaerőpiacon, hogy egy kiemelkedő szakember alulmarad kevésbé kvalifikált társával szemben, ha egy állás elnyeréséről van szó. Az, hogy valaki jó szakember a saját területén, még nem egyenesen arányos azzal, hogy ezt megfelelően be is tudja mutatni. 
 
Önmagunk értékesítése az önéletrajzzal kezdődik. Az önéletrajz ebből a szempontból olyan, mint egy reklám vagy szórólap, ami felkelti az érdeklődést egy adott termék vagy szolgáltatás iránt. A hangsúly itt azon van, hogy felkelti az érdeklődést. Az eladáshoz (ha álláskeresésről beszélünk), még nem elegendő. Az igazi munka csak ezután kezdődik állásinterjú formájában. Az állásinterjút leginkább egy termékbemutatóhoz tudnám hasonlítani. Ha valaki eljut egy állásinterjúra az azt jelenti, hogy az érdeklődést önéletrajzával megfelelő módon sikerült felkelteni, de ha a terméket ezt követően nem tudja valaki  bemutatni, kárba veszett az önéletrajzírásba fektetett munka. Az állásinterjút igenis el lehet rontani. 
 
 
Mik lehetnek a fő hibák? 
 
Az egyik leggyakoribb hiba az, ha valaki nem képes összeszedetten és célirányosan kommunikálni. Egy állásinterjú nem arra szolgál, hogy valaki a teljes memoárját ismertesse a vele szemben ülővel. Nem az a fontos, hogy miként épült fel adott szakember teljes pályafutása, hanem hogy miért alkalmas a munkakörre. Párhuzamként felhozható az érettségi: mondjuk, ha történelem érettségin vagyunk, a velünk szemben ülőt nem fogja érdekelni, hogy fejből visszamondjuk a másodfokú egyenlet megoldóképletét. Viszont, ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor egy állásinterjún miért nem egyértelmű az, hogy nem kell felsorolni és kielemezni a húsz évvel ezelőtti munkatapasztalatokat. Ugyan úgy mint az érettségin, az állásinterjún is csak arról érdemes beszélni, ami az interjúztatót érdekelheti, ami az adott megpályázott állás szempontjából releváns. 
Másik nagy hiba lehet, ha nem veszi valaki kellő komolysággal az első körös interjúkat. Első körben általában a HR-es az, aki az interjút lebonyolítja. Egy HR-esnek nem az a dolga, hogy szakmailag az interjúztatott pozíció szakértője legyen. Az a dolga, hogy felmérje mennyire felel meg az alapelvárásoknak a jelölt, illetve milyen személyiséggel rendelkezik.  Egy dolog egészen biztos: ha nem veszi valaki kellő tisztelettel ezt a kört, lehetősége sem lesz arra, hogy bemutassa szakértelmét. 
 
Ha visszakanyarodunk az önértékesítéshez, akkor egyértelműen fontos, hogy megemlítsük a magabiztosság témakörét. Magabiztosság nélkül lehetetlen értékesíteni. Itt most nem keverendő össze a magabiztosság és a nagyképűség fogalma. Sokan tartanak attól, hogy magabiztosságot mutatni egy állásinterjún negatív megítéléssel járhat. Tegyünk tehát különbséget a két fogalom között. „Nagyot mondani”, lenézni a velünk szemben ülő felet és előre megítélni egy céget pusztán csak külső információk alapján - nagyképűség. Határozottan kommunikálni valós érdemeinket, ismerni önmagunkat, erősségeinket - magabiztosság. A különbség így már egyértelmű. 
Nem kell értékesítőnek lenni ahhoz, hogy valaki el tudja magát adni. Álláskeresőként elengedhetetlen, hogy megfelelően fel tudja mérni erősségeit az ember és azt megfelelő módon tudja prezentálni. Ha az értékesítés gondolata túl idegen, akkor érdemesebb inkább úgy felfogni a dolgot, mint önismereti bemutatót. Mielőtt belevágnánk az álláskeresésbe határozzuk meg konkrét céljainkat, saját erősségeinket és tanuljuk meg mindezt határozottan és összeszedetten kommunikálni.
 
 Az igazán jó értékesítők nem hazudnak és nem is próbálják rátukmálni az emberre terméküket. Természetességgel kezeli az eladni kívánt árut, egyértelműnek veszik, hogy hasznos és jó a termék, amit értékesítenek, így gyakorlatilag önmagát adja el a termék. Ezzel a szemlélettel már nem is tűnik olyan nehéznek, igaz?