Networking az álláskeresésben. Miért félünk tőle?
A munkakeresés során ismeretségi körünk felhasználása mondhatni hagyomány Magyarországon. A nem kevés negatív töltettel rendelkező „protekció” szó mindenki számára ismert. A szóhoz negatív asszociáció társul, ami miatt sokan nem is gondolnak rá, hogy lehet úgy is kapcsolati hálót építeni, hogy az ne legyen egyenlő az érdemtelen elhelyezkedéssel. Nemcsak, hogy érdemes, de egyenesen szükséges is a kapcsolati háló kihasználása és építése, ha valaki igazán jó álláslehetőséghez akar jutni.
Miért van ez?
Jelen munkaerőpiaci környezetben a valós munkalehetőségeknek csak a 8-10%-a jelenik meg állásportálon. Ez azt jelenti, hogy a lehetőségek nagy részére csupán csak állásportálok böngészésével nem lehet rátalálni. Az okok, ami miatt csak ilyen kevés lehetőség jelenik meg, szerteágazók. Vannak olyan pozíciók, melyeket cégek inkább belső, már ott dolgozó kollégával töltenek be. Ez főleg a felsővezetői szektorra jellemző. Ott vannak azok a lehetőségek, melyeket cégek vezetése ismeretségi körből töltet be, mondván, hogy jobb olyanra bízni a munkát, akit ismernek, és akiben megbíznak. Aztán ott vannak azok a bizonyos „még nem létező” lehetőségek. Ezek alatt értem azokat a pozíciókat, melyek csak a közeljövőben nyílnak meg egy cég bővülése, nemzetközi piacra lépése vagy új iroda nyitása miatt. Ezeket lehet tudatosan is figyelemmel kísérni, de ezen lehetőségek megtalálása érdekében érdemes lehet a randomitás elvét követni. Ha valaki már azelőtt rátalál ezekre a lehetőségekre mielőtt egyáltalán megnyílnának, több mint egy orrhossznyi előnyre tehet szert a munkaerőpiaci versenytársakkal szemben.
Hol érdemes a kapcsolati hálót építeni?
Egyrészt minden álláskeresőnek körül kell néznie saját közvetlen vagy közvetett ismeretségi körében. Érdemes elterjeszteni a hírét az álláskeresésnek, így lehet olyan ismerős fed fel egy álláslehetőséget, akire nem is gondolna a munkakereső. Sok cégnél létezik jutalmazási rendszer azok számára, akik új munkaerőt ajánlanak, így érdemes nekifutni ily módon is az állás keresésnek. Ezen felül, érdemes eljárni szakmai konferenciákra, esetleg konkrét szakmai továbbképzésekre. Ezek mind remek lehetőséget nyújtanak a szakmabeliek egymásra találásában. A leghatékonyabb eszköz, melyet leginkább első helyen említenék - az a LinkedIn. Önmagában az, ha valaki rendelkezik felhasználói fiókkal, még édeskevés. Aktívan kell keresni a kapcsolatokat és „barátkozni” ahhoz, hogy ez egy hatékony eszközzé válhasson.
Miért idegenkednek mégis oly sokan ettől a módszertől?
Magyarországon egyértelmű, hogy a kapcsolati hálón keresztül való elhelyezkedés negatív megítélés alá kerül. Ennek okát ki lehetne fejteni akár több oldalon keresztül is, de lényegében azért nem szeretik ezt a módot használni az álláskeresők, mert környezetükben egészen biztos dolgozik nem egy olyan ember, aki csak azért kapott meg egy pozíciót, mert a barátja volt adott cég valamely vezetőjének, de szakmailag inkompetens. Viszont itt felmerül a jogos kérdés: Önmagunkat is ebbe a kategóriába soroljuk? Az a mozgató gondolat áll ódzkodásunk mögött, hogy nem akarunk egy pozíciót elnyerni csak azért, mert jóban vagyunk adott cég egyik dolgozójával? Nyílván az, aki korrektül szeretne állást keresni az nem gondolja azt, hogy csupán azért megérdemel egy állást, mert ismerőse adott vezetőnek. Így leírva már egyértelmű a helyzet paradox mivolta. Az, hogy kapcsolatot építünk, illetve kihasználjuk a meglevő kapcsolatainkat nem feltétlenül kell, hogy együtt járjon az inkorrekt álláskeresés fogalmával.
A fentebb említett tartózkodás mellett vastagon közrejátszik az is, hogy mi magyarok (tisztelet a kivételnek) jóval zárkózottabbak vagyunk, mint mondjuk amerikai társaink, ahol ugye remekül működik a kapcsolati háló intézménye. Tartunk attól, hogy ismeretlenül „kuncsorogjunk” állásért egy számunkra ismeretlen cégvezetőtől, HR vezetőtől. Ezt a gondolatot gyökerestül ki kell írtani. Ugyanis az állás találásnak ezen módja semmiképpen sem kuncsorgás. Minden munkavállaló képvisel értéket. Tehát nem csak a munkavállaló profitál a kapcsolatépítésből, hanem adott cégek képviselete is, hiszen olyan szakemberekkel dolgozhat együtt, akik lehet soha nem is kerültek volna a látókörébe, akkor ha csak álláshirdetés útján keres munkavállalót. Ez egy kölcsönösen hasznos kapcsolat, tegyük hát félre a mítoszokat.
Mindig van kifogás, hogy valamit miért nem csinálunk, vagy miért nem tudunk megcsinálni. A látókör szélesítésével és nyitottsággal egészen biztosan bármely munkavállaló meg tudja találni a számára legjobb álláslehetőséget. Balgaság lenne azért elzárnia magát bárkinek is álláslehetőségektől, mert fél kilépni a komfortzónából. Az álláskeresés esetében merem puffogtatni a proaktivitás szót. Enélkül felére, vagy akár negyedére is csökkenhet az álláskeresés sikeressége. Nem is beszélve az „álomállás” megtalálásának esélyéről.