Nem akarok felmondani, de lehet elkerülhetetlen lesz!

Érdekes és némiképpen frusztráló lehet munkavállalóként olyan helyzetbe kerülni, amikor alapvetően elégedettek vagyunk munkakörünkkel és jövőt tervezünk egy cégnél, mégis valamilyen okból már nem érezzük magunkat felhőtlenül jól a munkahelyen. Ennek oka lehet a munkahelyi légkör megváltozása, egy új számunkra nem szimpatikus munkatárs/felettes munkába állása, vagy a fejlődés hiánya, a megragadás bizonyos pozícióban. Ilyenkor joggal merül fel a kérdés, nem lenne-e egyszerűbb munkahelyet váltani, szétnézni a piacon, hátha találunk számunkra kedvezőbb lehetőséget. Természetesen ez is egy járható út, de nem biztos, hogy a legegyszerűbb. 
 
Persze vannak olyan szituációk, melyek feloldhatatlanok. Anélkül, hogy egyáltalán megpróbáltuk volna megoldani problémánkat munkahelyen belül, nem érdemes rögtön hirtelen felindulásból váltani. Ehhez kapcsolódik szorosan az is, hogy ha már valaki túl hosszú ideje nyeli le a békát, nyilván nem arra fog törekedni, hogy megoldja a problémát. Ekkor már egyszerűbbnek tűnik a tovább állás, a probléma hátra hagyása. Ezzel csak az a baj, hogy problémát hátra hagyni csak elméletben könnyű, a valóságban a fel nem oldott helyzetek továbbra is az elmében maradnak még, ha csak tudatalatti szinten is. 
 
Ezt elkerülni először is azzal lehet, hogy nem hagyunk magunk után lezáratlan szituációkat, legyen ez az élet bármely területe. Ahhoz, hogy egyáltalán kedvünk legyen megoldást keresni egy felmerülő problémára, minél előbb szembe kell nézni a problémával és keresni kell rá egy megoldást. Amikor a probléma a munkahelyen merül fel, ezt legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha jól átgondoljuk, valójában mi is okozza rossz közérzetünket. Ezt még időben - mielőtt teljesen felemésztene minket - jelezzük egy olyan munkatársnak/felettesnek, akinek jogköre van változást hozni adott problémánkkal kapcsolatosan. 
 
 
Mivel senki sem gondolatolvasó, nincs más megoldás, mint kommunikálni a nekünk nem tetsző dolgokat - persze csak a racionalitás keretein belül. Ezt is lehet jól csinálni, de rossz kommunikációval elképzelhető, hogy csak rontunk a helyzeten. Érdemes alaposan átgondolni kinek és pontosan mit mondunk. Csak problémát nem lehet valaki más nyakába akasztani. Kell, hogy legyen megoldásunk is, vagy legalább egy elképzelés a megoldást illetően. Ekkor tud elkezdődni egy hatékony problémamegoldás, ami nyilván a célunk. Érdemes kerülni a pletykálkodást is. Azzal, hogy ráöntjük problémánkat, nemtetszésünket egy dologgal kapcsolatosan egy olyan személyre, aki nem fog tudni megoldást nyújtani, a maximum, amit elérhetünk, hogy az majd továbbadja másvalakinek. Ez végül lehet, hogy eljut majd a feletteshez is, ami kifejezetten kártékony tud lenni. 
 
Amikor már mindent megtettünk, ami lehetséges volt, változást mégsem értünk el, akkor és csak akkor fogadható el a továbblépés. Ekkor, ha nem is született konkrét megoldás problémánkat illetően, de legalább elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk és ez elegendő lesz ahhoz, hogy felesleges terhek nélkül tudjunk továbblépni, ha szükséges.