Negatív hozzáállás, mint az elhelyezkedés gátja

Ha egy állást valaha is kereső embert megkérdezünk, hogy érte-e már negatív tapasztalat az álláskeresés folyamata alatt, a válasz szinte biztos, hogy „igen”. Állást keresni és találni állítom nem egy könnyű folyamat. Szinte kikerülhetetlen a kudarcélmény. A sztereotípia, mely szerint a magyar emberek gondolkodása negatív, sajnos nem csak előítélet. Valóban van bennünk, magyarokban egyfajta örök pesszimizmus. Ha meleg van azért, ha hideg, akkor azért panaszkodunk. Az időjárást megváltoztatni nem tudjuk, arra valóban nincs ráhatásunk. Viszont az élet többi területén igenis van beleszólásunk abba, hogy hogyan alakulnak vagy alakulhatnak a dolgaink. 
 
Hibáztathatjuk a környezetünket, a munkaadó cégeket, a HR-esek hozzáállását, ha álláskeresési nehézségeinket próbáljuk megérteni. Mindig lehet másokat hibáztatni, csak nincs túl sok értelme. Negatív élmény állandóan érheti az embert az élet bármely területén. Ez nem csak Magyarországon van így, hanem a világon mindenhol. A különbség talán csak a hozzáállásban van. Szeretnék erre egy elég jó példát felhozni: munkakörömből adódóan, karrier-tanácsadóként, nagy sok féle emberrel találkozom és sok különböző problémával. Sokan akik felkeresnek, azért teszik mindezt, mert érte Őket valamiféle rossz tapasztalat. Akár az álláskeresésben, akár meglevő munkahelyükön. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy külső szemlélő véleményét kikérni. A legtöbben ezek közül a szakemberek közül csak sorolják a rosszabbnál-rosszabb tapasztalataikat és szinte mindig arra a konklúzióra jutnak, hogy bennük nincsen semmiféle hiba, viszont éppen ezért tehetetlennek érzik magukat. Elhitetik saját magukkal, hogy nincsen ráhatásuk az elhelyezkedésükre és az égiekre bízzák sorsuk alakulását. 
 
 
Pont cikkem írásának hetében találkoztam egy holland úriemberrel, aki hasonló problémakörrel keresett fel, mint amit már feljebb említettem. El akart helyezkedni Magyarországon, több éves külföldi munkavállalás után. Dolgozott már itt, éppen ezért nem idegen számára a kultúra, sem pedig a magyar álláspiac. Ugyan Ő is elmondta, hogy milyen negatív tapasztalatok érték, ugyanakkor tett valami olyasmit is, amit kevesen mások: meg volt győződve róla, hogy el fog tudni helyezkedni. Nem panaszkodott, inkább csak reálisan felvázolta helyzetét és meglátásait azzal kapcsolatosan, hogy szerinte mi lehet a jó megoldás.  Nem problémákban, hanem megoldásokban gondolkodott.
 
Tehát, ha megkérnének, hogy fogalmazzam meg a sikeres elhelyezkedés titkát, akkor a megfelelő hozzáállást emelném ki. Sokszor nehéz pozitívnak maradni és nem is azt mondom, hogy mosolyogva fogadjuk a pofonokat. Az is éppen elég, ha harcosokká válunk és megtaláljuk a módját, hogy visszavágjunk az életnek. Ne azon rágódjunk, hogy miért nehéz a helyzetünk, hanem azon, hogy miként oldjuk meg és miként tehetjük sokkal jobbá.