Számít-e a munkahelyi közeg? Ha igen, akkor mennyire?
Általában ha valaki állást keres, a következő sorrendben hangzik el az új munkahellyel szemben támasztott igényrendszer: fizetés, szakmai kihívás, munkaidő, munkahely távolsága a lakhelytől, munkahelyi közeg.
A sorrend persze racionálisnak tűnik első olvasatra, hiszen senki sem szeretne éhbérért dolgozni, egy olyan helyen, ahova ráadásul 1,5-2 órát kell utaznia. Viszont, hiába ideális egyéb szempontok alapján egy munkahely, ha a mindennapokban nem tudja magát a munkavállaló jól érezni. Ideig-óráig a megfelelő fizetés és a szakmai kihívás életben tudja ugyan tartani a lelkesedést, de ha olyan helyre kell valakinek bejárnia, ahol szinte senkivel sem tud egy jó szót váltani és nem érzi az azonosulási pontokat a kollégákkal, nagyban megkeserítheti a mindennapokat.
Itt most nem arról van szó, hogy nem tud elmenni minden munka után valaki sörözni a munkatársaival. Az mindig jó, ha nem csak a munkahelyen, de a magánéletben is sikerül egy baráti viszonyt kialakítani egy adott kollégával, de lássuk be, ez a ritkább eset. Általában az emberek nem ragaszkodnak hozzá, hogy még a szabadidejüket is azokkal töltsék el, akikkel életük nagy százalékában „össze vannak zárva”. Ha egy munkahelyi csapat ráadásul vegyes életkor eloszlással épül fel, szinte lehetetlen mindenki személyes igényeinek eleget tenni. Akinek családja van, másként fog viszonyulni a kollégáihoz és a velük eltöltött időhöz. Egy pályakezdő esetében ez más, mert – csúnyán fogalmazva – ő még nem heverte ki a sokkot, hogy nem mehet kocsmába minden nap. Amikor munkahelyet választunk - ha még csak időszakosan is - de családot is választunk. Nem is kell, hogy mindig mindenben ott legyen az egyetértés, de mindenképpen fontos, hogy megértő és toleráns legyen minden munkatárs, aki egy csapat része.
Miért olyan fontos mindez?
Mint ahogyan korábban már írtam, rengeteg tényezőn múlik, hogy valaki jól érzi-e magát egy adott munkahelyen. Ezen tényezők együttállása szükséges ahhoz, hogy hosszútávon elégedett legyen a munkavállaló. Viszont a legtöbb tényezőre nincs közvetlen ráhatása az embereknek. A cég telephelyét nem tudja megváltoztatni, a munkakör szakmai tartalmát sem, addig, amíg előrébb nem lép. Illetve minden cégnek megvannak a bérezés korlátai, így azon módosítani sem éppen a legegyszerűbb dolog. Amire viszont egyértelműen minden munkavállalónak van ráhatása az az, hogy miként bánik kollégáival, hogyan igyekszik beilleszkedni. Nem azt mondom, hogy mindenkinek szeretnie kell a másikat – ez egy elég utópisztikus gondolat. Viszont felnőtt emberek vagyunk mind, ezáltal meg kell értenünk egymás igényeit (legalábbis javasolt) és együtt kell tudnunk működni. Ha nincs meg ez a fajta összetartás, akkor teljesen mindegy, hogy egy munkahely mennyire megfelelő egyéb szempontok alapján, előbb vagy utóbb rosszul fogja magát érezni az, aki nem képes alkalmazkodni.
Az is fontos, hogy amikor munkahelyet választ valaki, az interjún próbáljon meg minél több információt szerezni a csapat összetételéről, korosztályról, illetve a céges kultúráról, szokásokról. Ha körültekintően választ munkahelyet valaki, kevesebb esély van rá, hogy rosszul érezze magát a mindennapok során. Természetesen teljes bizonyosság majd csak akkor éri az embert, ha ténylegesen beleveti magát a munkába. Ennek ellenére érdemes minél jobban megismerni egy szervezetet, mielőtt valaki rábólint egy munkalehetőségre.
Konfliktusok és egyet nem értések így is előfordulhatnak, hiszen ez az emberi természet velejárója. Viszont, ha valaki képes a megértésre és igyekszik megoldásokban gondolkodni és nem problémákban, egészen biztos, hogy nagy baj nem érheti.
A munkahely kiválasztásánál tehát, ugyan olyan fontos megtudni azt, hogy mennyire tud valaki beilleszkedni egy adott munkahely közösségébe, mint az, hogy milyen fizetéssel jár a munkakör. Hosszútávon egy cég részét képezni ugyanis, csak akkor lehet, ha a megvan a jó viszony a kollégák között.