Mi alapján dönt a HR?

Rengeteg negatív kritika éri a HR szakmát mostanában. Semmirekellő, hozzá nem értő, felesleges. Csak néhány jelző a sok közül, amivel nap, mint nap találkozom, mint szakmabeli. Egy dolgot már a cikk elején leszögeznék. Nem arról szól majd írásom, hogy kifogásokat keressek vagy mentegessem a szakmát.
 
Azt, hogy van-e létjogosultsága a HR-nek, nem áll szándékomban firtatni. Mindenkinek jogában áll saját véleményt alkotni a témában. Egyébként sem tudnék objektív lenni. Egy dolog azonban egészen biztos. Akár van értelme, akár nincs magának a szakmának, ha valaki állást keres, akkor kikerülhetetlen, hogy elfogadja a tényt: HR volt, van és hát, a „lesz még” kérdéses - figyelembe véve a modernizáció ütemét. Addig viszont, míg az androidok és informatikai rendszerek felváltják egy HR-es munkakörét sok víz le fog folyni a Dunán. Amíg pedig ez meg nem történik, talán érdemes lehet ezt a cikket is tovább olvasni.
 
Kezdjük talán azzal, hogy mi alapján dönti el egy munkaerő toborzást végző személy, hogy egyáltalán behív-e interjúra egy szakembert. Röviden: beküldött pályázati anyag. Hosszabban: A beküldött önéletrajz minősége. Egy HR-es csak akkor tud helyesen megítélni egy szakembert, ha az önéletrajz, amit maga előtt lát, tartalmazza azokat az információkat, amik a megpályázott pozíció szempontjából relevánsak. Ha ez nincs így, magától kitalálni senki nem fogja tudni, hogy egy szakember milyen egyéb, önéletrajzban fel nem tüntetett képességekkel rendelkezik. Így tehát, ha valaki azt várja, hogy annak ellenére hívják be interjúra, hogy a kiírt álláshirdetésben szereplő elvárásokat nem fedi pályázati anyaga, akkor hiába vár.
 
 
Ha valaki eljut egy személyes interjúig, a legtöbb esetben az első találkozása egészen biztosan a HR osztállyal lesz. A HR-esnek nem az a fő feladata, hogy egy szakembert teljes részletességgel kifaggasson szakértelméről. A legtöbb esetben az, aki az állásra jelentkezők előinterjúztatását végzi, kap egy listát azokról az elvárásokról, melyek elengedhetetlen feltételei az adott munkakör betöltésének. Ezek között az elvárások között szerepelnek személyi és szakmai készségek. Az első interjú körön tehát, nagy valószínűséggel kérdésként, csak az elengedhetetlen kritériumok kerülnek szóba. A döntés tehát azzal kapcsolatosan, hogy egy jelentkező tovább jut-e második körös meghallgatásra ennek alapján születik meg. Az elvárási listát nem a HR-es alkotja, a szakmai készségeket sem a HR-es találja ki. Az egyetlen dolog, amit talán egy HR-es jobban meg tud ítélni, és amiben sok esetben támaszkodik a szakmai vezetés erre a szakmára az egy jelentkező szervezetbe való beilleszthetősége. Hiszen, jó esetben a HR az, akinek a legjobb rálátása van a cégben dolgozó munkavállalókra, éppen ezért egy HR-es körön túllépni állásinterjún valójában nem bonyolult. Az, hogy szakmailag a legjobb ember kapjon meg egy pozíciót az adott terület szakmai vezetőjének tisztje eldönteni. Tehát, ha nagyon röviden össze akarom foglalni milyen tényezők is befolyásolják egy HR-es munkaerő felvétellel kapcsolatos döntését, két fontos dolgot tudok kiemelni: mennyire beilleszthető adott pályázó a szervezetbe + megfelel-e azoknak az alap, legfontosabb szakmai elvárásoknak, melyeket a terület szakmai vezetője előírt.
 
Egy munkavállaló alkalmazásáról általában több ember együttes döntése határoz. Egy dologban azonban biztos lehet minden munkakereső szakember. A HR-es nem azért részesít elutasításban egy jelöltet, mert számára nem szimpatikus a jelölt. Ez olyan tényező, melyet minden profi szakmában dolgozónak félre kell tudnia tenni. Ha adott pályázó szakmai anyaga megfelelően kommunikálja képességeit és személyes interjún bizonyosságot is nyer, a szakmai alkalmasság biztos lehet benne minden munkát vállalni akaró, hogy nem a HR-en fog elbukni felvétele.