Főszerepben a kommunikáció


A kommunikáció olyan, mint a politika vagy a foci. Mindenki úgy gondolja, hogy ért hozzá, de a valóság ennél sajnos kiábrándítóbb. Hiába gondolja valaki, hogy egy adott focimeccsen még Ő is képes lett volna gólt lőni, ezért nem is érti, hogy például Ronaldónak miért nem sikerült. Lássuk be, ha egy komoly sorsdöntő meccsen venne részt az ember, amit milliárdok figyelnek, akkor egészen biztos, hogy át kéne értékelnie a gól lövés nehézségi fokát. 
 
A kommunikáció nem egy olyan dolog, amit csak jól lehet csinálni. Rengeteg hibát el lehet követni: olyan hibákat, amiket az ember lehet magától nem is gondolna. Az, hogy mit lehet jó kommunikációnak nevezni, köthető adott kommunikációs helyzethez. Azért vannak olyan alapvető dolgok is, amik mindentől függetlenül jó kommunikátorok jellemzői. 
 
Ne csak beszélj, figyelj is oda a másikra!
 
Az egyik legjellemzőbb hiba, amit sokan elkövetnek, hogy annyira szeretnék érvényesíteni saját akaratukat, annyira szeretnének információt átadni másnak, hogy hajlamosak a másik fél válaszait ignorálni. Ekkor fordul elő az, hogy a két fél nem érti meg egymást. Ez pedig nem azért van, mert a két fél különböző nyelvet beszél, vagy legalább is nem a klasszikus értelemben véve. Sokan azért nem értik meg a másik felet, mert nem is engedik azt szóhoz jutni. A munkahelyen ezek okozzák a legtöbb konfliktust. Amikor meg kell oldani egy feladatot, ami több ember együttműködését igényli, elengedhetetlen, hogy a feladat megoldásában részt vevő emberek képesek legyenek meghallgatni egymást és közösen, jól kommunikálva megoldani az adott feladatkört. Vagy vegyünk példának egy állásinterjút: ha az interjún résztvevő szakember nem arra a kérdésre válaszol pontosan, amit az interjúztató feltett neki, elég könnyen félreérthetővé válik a beszélgetés. Akár konkrét konfliktusról beszélünk, akár csak egy baráti beszélgetésről, a másik félre oda kell figyelni. Kevesebb lenne a félreértés, ha erre mindenki képes lenne. Ha most azt gondolja, hogy „De, hát ez egyértelmű!”, akkor csak gondolja végig az élete során előforduló félreértéseket. Hozhatok erre egy nagyon egyszerű példát is; mint mondjuk, hogy meg akart vásárolni valamit a boltban, de nem azt kapta elsőre, nem kapott segítséget az eladótól. Egészen biztos vagyok benne, hogy volt már olyan életszituációban, amit könnyebben is meg lehetett volna oldani, egy kis odafigyeléssel. 
 
 
Nem célirányos kommunikáció 
 
Az egyik leggyakoribb hiba, amit állásinterjún elkövetnek a pályázók, hogy nem képesek összeszedetten a lényegre fókuszáltan beszélni. Ez alatt azt értem, hogy sokszor kacifántos körmondatokban fogalmaznak meg egyébként egyszerű dolgokat, vagy egészen egyszerűen nem feltett kérdésre adnak választ. Még nagyobb szokott lenni a baj, ha a HR-es szabad teret enged a kommunikációnak és arra kéri a jelentkezőt, hogy mutatkozzon be. Ilyenkor nem szükségszerű az egész életpályát felvázolni. Amikor ilyen kérdéssel találkozik az ember, mindig gondoljon arra, hogy pontosan milyen pozícióra interjúztatják éppen. Az a fontos, hogy azok a tapasztalatok kerüljenek kifejtésre ilyenkor, amik közvetlenül köthetőek megpályázott munkakörhöz. 
 
Ugyan ekkora hiba lehet, ha mondjuk egy vezető nem tudja kiosztani kívánt feladatait, megfelelő céliránnyal kommunikálni beosztottjai felé. Hiszen ez megnehezíti a feladat megértését. Egy olyan vezető, aki erre nem képes, nem is várhatja el, hogy az általa kiosztott feladat maradéktalanul el legyen végezve. De akár vehetünk a munkahelyen és álláskeresésen kívüli példát is erre. Mondjuk, ha valaki szeretné egy utazásszervező segítségét kérni nyaralása megszervezésére, nehezen lesz abszolválható a feladat, ha az ember nem tudja összeszedetten elmondani mit is szeretne valójában. Ilyenkor sajnos nem meglepő az, ha nem olyan lesz a szálloda, vagy a programszervezés, mint amire valójában vágyott. 
 
Kommunikációval a konfliktus megoldáásért 
 
A legtöbb konfliktushelyzet abból adódik, hogy két fél nem ért egyet és nem képes közös nevezőre jutni. A véleménykülönbséggel nincsen semmi probléma, az értelmes vita a fejlődés alap köve. A probléma ott kezdődik, hogy ha két fél nem képes veszekedés helyett vitát lefolytatni. Ugyan mind a két szó „v” betűvel kezdődik, de a különbség a kettő között ég és föld. Egy munkahelyen kifejezetten fontos, hogy vitás helyzetekben emberek képesek legyenek megőrizni józan ítélő és belátó képességüket. Itt összecsatlakozik a másik megértésére és a célirányos kommunikációra való képesség. Csak akkor lehet minimalizálni az elfajuló konfliktust a munkahelyen, ha a vitás helyzetbe keveredett felek képesek a megfelelő kommunikációra. Nagyon sok probléma eleve fel sem merülne, ha minden embernek jó kommunikációs képességei lennének. Ugyan ez a helyzet azzal is, ha valaki olyasmi miatt érzi rosszul magát egy munkahelyen, amit ha csak egyszer is kommunikált volna a felettese felé, lehet, hogy egyszerűen megoldódott volna. Sokan viszont ilyen esetekben előbb, vagy utóbb a felmondásra szavaznak a helyett, hogy megoldást keresnének. Nem minden munkahelyi probléma orvosolható kommunikációval, de merem állítani, hogy nagyobb részük igen. 
A jó kommunikáció olyan személyes képessége egy embernek, aminek nincsen elévülési ideje. Nincs olyan munkakör, ahol ne lenne szükség a kommunikáció valamely formájára. Ez lesz az, ami hozzásegíti az embert a jó munkahely elnyeréséhez, egy projekt sikeres befejezéséhez, vagy akár a fizetésemeléshez. Megéri energiát fektetnie ennek a területnek a fejlesztésébe annak, akinek nem ez a legerősebb személyes kompetenciája. Ez ugyanis az a valuta, ami az élet minden területén beváltható.