Felmondtak nekem a munkahelyemen! Hogyan dolgozzam fel?


Egy ember szakmai pályafutása során, talán a legnehezebben kezelhető dolog, ha felmondanak neki. A legfontosabb, hogy amint kiderül a felmondás – kirúgás – elbocsátás ténye, nézzünk utána a vonatkozó jogszabályoknak a megfelelő fórumokon. Legyünk tisztába a lehetőségeinkkel és kötelezettségeinkkel. 
 
Tudjuk, hogy az ilyen esemény mind mentálisan és gyakorlati szempontból is nagyon sokkos lehet, főleg, ha váratlanul a semmiből éri az embert. Mivel nem számított rá, így igazán az egyetlen dolog, amit munkavállaló a felmondás ténye után tehet, ha megfelelően kezeli a következményeit és mentálisan sem hagyja el magát. Persze mondani ezt könnyebb, mint a gyakorlatban kivitelezni. 
 
Először is érdemes megtalálni a elbocsátás valódi okát, mert a legtöbb esetben ezek a helyzetek kétoldalúak. Ha munkaadó csak általánosságokkal indokolja a döntését, akkor is érdemes az embernek magába néznie. Érdemes végiggondolni, hogy mi az, amit rosszul csinált, mi vezetett odáig, hogy végül a munkaadó megválni kényszerült tőle. Fontos, hogy ne "hibáztassa" magát. Próbáljon meg tárgyilagos lenni azzal kapcsolatban, hogy mit tett, mit nem tett, mit kellett volna tennie, mit tehetett volna ahhoz, hogy megtartsa és építse a korábbi pozícióját. Vonja le a tanulságot, és a következő munkahelyén garantáltan ügyesebben fogja kezelni ezeket a helyzeteket.
 
Természetesen előfordul, hogy tömeges leépítés van egy cégnél. Ilyenkor általában a munkavállalónak nem érdemes magában hibát keresnie, de ne fossza meg magát a tanulás lehetőségétől, és vizsgálja meg, hogy legközelebb mit tudna jobban csinálni. Továbbá fontos, hogy minél előbb fogadja el valaki a helyzetet, amibe került, annál előbb képes megoldani a problémát és talpra állni az érzelmi gödörből. Egy stabil – vagy stabilnak tűnő – hely elvesztése mély érzelmeket képes felkavarni. De ha túl hosszúra nyúlik a "gyász" vagy sajnálkozás időszaka, azzal az ember érzelmileg egyre mélyebbre ássa magát, mely végső esetben önértékelési problémához vezethet, és  hosszútávon ellehetetleníti a további munkavállalást. Arról nem is beszélve, hogy nagyon értékes időt veszít, amit továbbképzésre, álláskeresésre vagy önmegvalósításra is fordíthatna. Nem érdemes tehát keseregni, cselekedni kell, méghozzá mielőbb. 
 
Érdemes azonnal frissíteni az önéletrajzot, beadni álláspályázatot több helyre is. Nem szabad heteket várni a kirúgást követően, azonnal tenni kell azért, hogy mielőbb új állása legyen az embernek. Amikor valaki állást keres, az a munkája, így tehát ugyan olyan odaadással és elkötelezettséggel kell végezni ezt a tevékenységet is, mintha egy munkakör lenne. 
 
Sok esetben köt az ember barátságot munkahelyen, amiből egyenesen következik, ha valakinek felmondanak, az a személy az elbocsátástól függetlenül tartani fogja a kapcsolatot egykori kollégáival. Ekkor megtörténhet, hogy a munka szóba kerül és ettől még kellemetlenebbül érezheti magát az elbocsátott személy. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy meg kell szakítani esetlegesen kialakult barátságokat csak azért, mert kellemetlen körülmények között vált valaki el az adott munkahelyről. Ellenben érdemes kerülni a korábbi munkahelyre vonatkozó témákat. Ha az egykori munkatársak kezdenek el beszélgetni erről, meg lehet mondani, hogy ez olyan téma, amiről nem szeretne jelenleg beszélgetni. Soha ne sajnáltassuk magunkat. Lépjünk tovább a múlton, és találjuk ki, hogy a volt kollégák – barátként – hogyan tudnak az elhelyezkedésünkben segíteni. Igaz ugyan, hogy az ember családja mellett a barátai is fontos támaszt jelentenek. De sokkal nehezebb továbblépni a múlton, ha folyamatosan a régi környezet régi arcai vesznek körül.
 
Bármennyire is rossznak látjuk a helyzetet, nem szabad elkeseredni, hanem a lehetőségekhez képest mielőbb tovább kell lépni. Ha mindenképpen elkerülhetetlen, akkor engedjen meg magának egy nagyon rövid szünetet. Ez segíthet "kitisztítani" a fejet, optimistábban látni a világot. De ne feledje, most főállású álláskeresővé vált.
Legfontosabb feladata, hogy megtalálja a következő munkahelyét, amely rendet, stabilitást és anyagi biztonságot visz az életébe. Tehát a felmondás legjobb kezelése az új munkahely leggyorsabb megtalálása. Összpontosítson erre, mert ezt semmilyen "gyászidőszak", baráti társaság vagy egyéb kikapcsolódás nem pótolja!