Emberi kapcsolatok fontossága (a munkahelyen is)

Az, hogy egy munkahely mitől mondható jónak szubjektív. Attól függően, hogy kit kérdezünk, eltérhetnek a vélemények. Mindenkinek más a prioritása, egyénenként eltérnek az igények, az elégedettséget befolyásoló tényezők. Van, akinek elég az anyagi megbecsültség és sok olyan munkavállaló is akad, akik hajlandóak kompromisszumot kötni bérezésükkel kapcsolatosan, ha cserébe megfelelő szakmai kihívásokat kapnak. A munkaidő, munkahely távolsága a lakhelytől, képzési lehetőségek - ezek mind egyénenként változó befolyással bírnak egy munkavállaló elégedettségére. Egy dolog viszont, úgy gondolom független az egyéni meglátásoktól; ez pedig az emberi kapcsolatok minőségének fontossága. 
 
Hiába kap valaki kiemelkedő fizetést, több szabadnapot, képzési lehetőségeket, ha nem érzi magát jól azok között az emberek között, akikkel életének jelentős százalékát tölti. Az, hogy ki milyen emberi kapcsolatokra vágyik, ki milyen személyiségjegyeket preferál egyénenként természetesen változik. Egy dolog viszont közös minden emberben: társas lények vagyunk, és az emberi kapcsolatok vagy azok hiánya erősen befolyásolják az általános közérzetet. Felgyorsult és erősen digitalizált világban élünk, ahol sokaknak a legtöbb társas interakció nem jelent többet az online közösségi oldalak látogatásánál. Ezzel csak az a baj, hogy sokszor elfelejtődik a személyes kontaktusteremtés fontossága, ami elidegenedéshez vezethet. Az elidegenedés pedig gátat szab az egészséges világlátásnak és végső soron a társadalomba való beilleszkedésnek. 
 
 
Ha valaki nem tud beilleszkedni egy munkahelyi közegbe, nem találja meg a közös hangot kollégáival és feletteseivel, nem képes az alkalmazkodásra hosszú távon, akkor egészen biztos, hogy boldogtalan munkavállaló lesz. A legtöbb esetben, ha ilyesmi előfordul egy szakemberrel, rögtön kutatni kezd felelősök után, rajta kívül álló okokban látja a hibát. Ez sosem vezet jóra. Ha valaki képtelen az önvizsgálatra és mindig csak másokat hibáztat nehézségei miatt, az nem hoz változást. Nem azt mondom, hogy mindenkinek mindenkivel jól ki kell tudni jönni, de minden kapcsolat két emberen áll, így egy kapcsolat megromlása is két tényezős. Másokat megváltoztatni nem lehet, de ha már annyit sikerül elérni, hogy valaki szembenéz saját magával, felismeri saját felelősségét az események és körülmények alakulásában, máris könnyebb helyzetet terem saját boldogsága szempontjából. 
 
Tökéletesség nem létezik a valóságban, így tökéletes emberi kapcsolatok sincsenek. Viszont az, ha felismeri valaki saját hibáit, felelősségét esetleges munkahelyi kapcsolati nehézségeivel kapcsolatosan, egy hatalmas első lépést jelent.