Kell ez nekem? - avagy az álláskeresés kompromisszumai


Az álláskeresés manapság egy igen elhúzódó és sok csalódást tartogató folyamat lehet. A munkaerőpiac sok lehetőséget kínálhat, de éppen ilyen sok munkakereső, állást váltani akaró szakember is mozog a piacon. Mivel nem lehet általánosan azt mondani, hogy a munkaerőpiac teljes egészén munkaerőhiány van, azokon a szakterületeken, ahol nincs, az elhelyezkedés kétszer annyira nehézkes lehet. 
 
Ez munkakeresői oldalról megmutatkozhat úgy is akár, hogy kevés interjúra hívják be, vagy előfordulhat az is, hogy a kiválasztási folyamat nagyon hosszadalmas. Amikor még csak egy-két hónapja folyik az álláskeresés, akkor a lelkesedés még tartható. Viszont minél hosszabbra nyúlik ez az idő, annál nehezebb megtartani a kezdeti lendületet és pozitív hozzáállást. Akkor, amikor valakinek sürgető az elhelyezkedés, hajlamos több hibát is véteni az álláskeresés folyamatában.
Ezek közül az előforduló hibák közül, talán az egyik legnagyobb az, ha valaki a nem megfelelő munkát vállalja el. 
 
 
Tökéletesen megérthető, hogy valamiből élni kell és nem mindenki engedheti meg magának, hogy hosszú hónapokig munka nélkül maradjon, vagy hogy túl sokat válogasson. Ennek viszont meglehet az a nagy hátránya, hogy egy nem megfelelő elhelyezkedéssel még tovább húzódik a keresés. Hiszen, ha valaki már az első pár hónapban rájön, hogy nem hozott megfelelő döntést, váltani akar majd. Az ilyen helyzetek által generált attitűd pedig semelyik esetben sem segíti a munkakeresőt. A rossz tapasztalat egyfajta torpedója az álláskeresésnek, elhelyezkedésnek. Ilyenkor nem ritka, hogy a munkavállaló elbizonytalanodik, hogy talál valaha megfelelő állást. Létezik egyáltalán az a munkahely, amire vágyik, reálisak egyáltalán az elképzelései. A sok kérdés és bizonytalanság sokszor vezethet oda, hogy a munkavállaló nemcsak a piacot és a munkalehetőségek megfelelőségét, de saját szakmai értékességét is megkérdőjelezi. Amikor valaki erre a szintre jut, meglehetősen nehézzé válik majd eladnia magát a piacon. 
 
Mindig vannak figyelmeztető jelei annak, ha valaki nem a megfelelő lehetőségre bólint rá. Ezt sokszor kétségbeesett állapotban nem könnyű észlelni. A legegyértelműbb jele annak, hogy félrement az álláskeresés az az, ha túl sok kompromisszumot kell meghozni munkakeresőként. Pár példát kiemelve: Nem megfelelő a munkaidő? Túl messze van az otthonától a munkahely? Még azt a fizetést sem éri el az ajánlat, amit korábban megkeresett? Az interjún olyan személyes teret sértő kérdések hangzottak el, ami előrevetíti a munkaadó esetleges inkorrektségét? Esetleg nem tud azonosulni a cég tevékenységével? Ezek és még sok egyéb olyan dolog lehet, ami miatt szinte egyértelmű, hogy nem a megfelelő interjún, nem a megfelelő cégnél van valaki. 
 
Egyértelműnek tűnhet, hogy ezek olyan kompromisszumok, amivel hosszútávon nem fog tudni együtt élni a munkavállaló. Mégis, amikor már a sokadik ilyen interjún van túl valaki, elkezd eredeti igényeiből lejjebb adni, gondolván, hogy úgysem találja meg azt a munkahelyet, amit keres. Ez hatványozottan igaz lehet akkor, amikor valakinek korábbi munkavállalása során is eleve sok kompromisszumot kellett hoznia. 
 
Nem azt mondom, hogy a végtelenségig keresni kell a minden elvárásnak megfelelő lehetőséget. Viszont, ha már az első állásinterjún olyan kardinális dolgokban kell meghozni a kompromisszumot, amikkel előre tudható, hogy nem fog tudni együtt élni a munkavállaló, fel kell tenni a kérdést: Megéri? Megéri egy olyan cégnek imponálni, akik nem teljesítik a minimum alapelvárásokat sem? Megéri átmenetileg elhelyezkedni, hogy aztán rövid időn belül ismét állást kelljen keresni? 
Elkerülni az ilyen helyzetbe kerülést csak tudatossággal és racionalizmussal lehet. Mielőtt egyáltalán elkezd valaki állást keresni, tisztázni kell a célt. Mit szeretne elérni az álláskereséssel?
 
Sokkal biztosabb, hogy megtalálja a munkakereső a neki való lehetőséget, ha tudja mit is szeretne valójában. Bagatell dolognak hangzik, de nagyon sokszor az álláskeresés nem a lehetőségek hiányán, a magyar piaci inkorrektség bukik el, sokkal inkább a nem egyértelmű célokon. Ha maga a munkavállaló sem tudja, hogy mit szeretne pontosan, a munkaadó cégektől sem várhatja el, hogy kitalálják helyette.