Hogy függ össze a szerelem az álláskereséssel?


Erős szívverés, visszafojtott lélegzet, bizonytalanság, euforikus öröm. Most biztosan majdnem mindenki lelki szemei előtt egy szerelmespár első pár randevúja rajzolódott ki. De, ha azt mondom, hogy első nap a munkahelyen, máris más megvilágításba kerülnek a leírtak, igaz? Ugyan, azt mondják a szerelem egy semmi mással össze nem hasonlítható érzés, mégis cáfolnám ezt. Szinte minden olyan helyzet, ami új, amit vártunk, amitől sokat remélünk, hasonló érzést vált ki belőlünk. „Rózsaszín köd” bizony nem csak a szerelem területén alakulhat ki. De mi is az a „rózsaszín köd”? 
 
Biztosan sokan tapasztalták már meg egy párkapcsolat elején, hogy a másik fél szinte lehetetlenül tökéletesnek tűnik. Azért van ez, mert a tökéletesség valóban lehetetlen dolog. Mégis azok a fránya „örömhormonok” képesek még a legracionálisabb ember agyát is becsapni. Amikor ezek a hormonok elszabadulnak, egyfajta függőségi állapotot eredményeznek, ezt hívhatjuk romantikusan „rózsaszín ködnek”. Na, de mi köze van ennek egy új munkahelyhez és az álláskereséshez?
 
Amikor új munkahelyet keresünk általában a tökéletességre vágyunk. Pontosan ezért fordulhat elő, hogy olyan munkalehetőségre bólintunk rá, ami valójában nem is nekünk való. Az első időszak, pont, mint a szerelemben, az új munkahelyen is általában szemellenzőn keresztül látatja velünk a világot. Mivel elfogadtuk az ajánlatot, a munkáltatótól nem szeretnénk csalódni. Nem szeretnénk hibákat látni, hiszen akkor megkérdőjeleződik ítélőképességünk. Teljes mértékben sosem lehetünk abban biztosak, hogy a jó munkahelyre kerültünk, hogy jó döntést hoztunk. Ezt csak az idő dönt majd el. Arra viszont van mód, hogy alapvető dolgokkal ne lőjünk mellé.
 
 
Alacsonyabb bérajánlat, de nagyobb fejlődési lehetőség! 
 
Akkor, amikor valaki már elért egy bizonyos fizetési szintet, annál jelentősebben alacsonyabb ajánlatért - hacsak nem pályamódosításról van szó - nincs értelme váltani. Akkor sem, ha sok szempontból jobb munkahelyet találunk. A pénz alapvető motivációs tényező, de jóval több dolog kell, hogy egy munkahely ideális legyen, mint a magas fizetés Viszont, ha úgy érzi valaki, hogy nincs megbecsülve a munkája anyagilag, akkor teljesen mindeggyé válik az összes többi dolog. Itt jön képbe a „rózsaszín köd”. Az elején még annyira arra fókuszálunk egy munkahelyen, hogy megfeleljünk és beilleszkedjünk, hogy el kell telnie egy fél évnek, mire a valóságot tudjuk érzékelni. Mielőtt elfogadunk egy állásajánlatot, fontos átgondolni, hogy mi lesz akkor, amikor elmúlik a kezdeti eufória.
 
Nagy a fluktuáció, de hát ez egy ilyen szakma!  
 
Akkor, amikor azért keres egy cég új munkaerőt, mert folyamatos a cserélődés, már rég rossz. Magyarázatként pedig azt adni, hogy szakmai sajátosság a szakemberek körforgása egy adott cégnél - nem igazán állja meg a helyét. Ha egy munkahely jó, megfelelően bánik a munkavállalóival, akkor nem szabadna jelentős fluktuációval szembesülnie. Tehát, ha már az állásinterjún kiderül, hogy ez áll a munkaerő toborzás hátterében, érdemes menekülőre fogni. Az interjún, mint ahogy az első randin is, a munkaadó cég is a legjobb formáját hozza. Ebből messzemenő következtetéseket levonni nagy hiba lenne. 
 
Még nincsen pontosan meghatározva a munkakör, menet közben rugalmasan módosulhat! 
 
Egy jól működő szervezetben nincsen olyan, hogy nem meghatározottak a felelősségi körök. Amikor ilyesmit hallunk egy interjún, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a valódi jelentése: Annyi munkát sózunk rád, amennyivel csak elbírsz, fix a túlóra. Csábítónak hangozhat, hogy egy cégnél lehetőség van szakmai határainkat feszegetni, de a valóságban ez igen ritkán valósul meg. Általában a nem jól elszeparált munkakörök szimplán káoszhoz vezetnek. 
Ahhoz, hogy hosszútávú legyen egy párkapcsolat és egy munkaviszony, fontos, hogy már a kezdeti időszakban is megpróbáljunk túl látni a ködön. Ha továbbra is tetszik, amit látunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a jó döntést hoztuk.