Y kontra X - Különböző generációk a munkaerő piacon

Állandóan ismételt téma, mégsem veszít aktualitásából. Az X generáció munkaerő piacon való elhelyezkedése nem titkoltan kihívást jelentő tevékenység, míg az Y generáció gyakori munkahely váltása pedig állandó sztereotípia. Az X bosszankodik, az Y nem megértő. Egy dolgot leszögezhetünk. Kortól függetlenül, mindenkinek adódnak nehézségei, amikor álláskeresésről van szó. Szeretném a témát egy kicsit más nézőpontból megvizsgálni és rávilágítani arra, hogy ez a két generáció nem is különbözik egymástól annyira. 
 
Egy pályakezdő fiatal küszködik a tapasztalat hiánya miatt, az X pont ellenkezőleg: túl sok tapasztalattal rendelkezik. Jogosan merülhet fel a kérdés: akkor mégis ki van jó helyzetben a mai munkaerő piacon? A válasz egyszerű, mégis kicsit lehangoló. Ma az tud gyorsan, jól fizető állást találni, aki bármely hiányszakma egyikében dolgozik. Ez természetesen még nem garancia arra, hogy jó munkahelye lesz valakinek, ahol megbecsülik és ki tud teljesedni. Tehát valójában azok sincsenek felhőtlenül tökéletes helyzetben, akik jól választottak szakterületet. A látszat ellenére nem az a célom ezen sorok leírásával, hogy megerősítsem a negatív tapasztalatokat, melyek a munkavállalói oldalt érik. Pont ellenkezőleg. Arra szerettem volna rámutatni, hogy a kor – függetlenül attól, hogy pályakezdőkről, vagy sokat tapasztalt szakemberekről beszélünk – sok esetben csak egy remek kifogás. Nem azt mondom, hogy nincs racionalitása az elhelyezkedési nehézségeknek. Létezik kor és nem alapú diszkrimináció. Léteznek rossz munkaadó cégek. Létezik feketemunka. Egy kérdésem van csupán: Mit érünk el ezeknek a tényeknek a kijelentésével? Nem hagyok kérdőjelet. A válasz röviden: semmit. A legtöbb, amire jó ezeknek a tényeknek az ismerete, hogy elkeserítsék az embert. Előrébb semmiképpen sem viszik az álláskereséssel küszködők életét. 
 
 
Teljesen mindegy tehát, hogy ki milyen külső tényezőre fogja elhelyezkedési nehézségeit. Ezeken változtatni nem lehet. Ezek helyzeti adottságok. Pont, olyan, mintha valaki egész életében azon rágódna, hogy miért barna vagy miért kék a szeme. Szemünk színét a genetikának köszönhetjük. Ez nem változtatható tényező, így tehát az ezen való rágódás is csupán csak idő és energia pazarlás. Ugyan ilyen a munkaerőpiac. A munkaerő piaci helyzet függvénye az adott ország gazdasági, politikai, társadalmi és oktatási helyzetének. Ezeken változtatni egy emberként nem lehet. 
 
Mit lehet akkor tenni? 
 
Teljesen mindegy, hogy X vagy Y generációról beszélünk, nehézségei mindenkinek vannak, még ha a nehézség mibenléte különbözik is. Az egyetlen dolog, amit bárki nemtől és kortól függetlenül megtehet, hogy változtat a hozzáállásán. Minden munkavállalónak érdemes megpróbálnia megvizsgálnia a helyzetét objektív módon. Nem azon kell rágódni, hogy valami miért nem úgy sikerült, ahogy eltervezte az ember, hanem hogy mit kell megtenni ahhoz, hogy legközelebb sikeresebb legyen. Tudom ez kissé fellengzősen, sőt mit több, semmitmondóan hangzik. Ez természetesen nem a siker elérésének megoldóképlete. Ez a logikája. Ahhoz, hogy valaki sikeres munkavállaló legyen, ahhoz, hogy saját sorsának kovácsa lehessen először el kell sajátítani ezt a gondolkodási módot. A gyakorlati megvalósítás ezt követően már csak technikai dolog, amit meg lehet tanulni. A gondolkodás módját viszont nem lehet könyvekből tanulni. Bár sok irodalmi alkotás szól a siker elérésének módjáról, ezeknek semmi haszna nincsen, ha a befogadó fél nem képes hinni abban, hogy elérhetőek tervei. 
 
Senki sem szeret másra hagyatkozva élni. Miért pont a munkakeresés témakörében hagynánk magunkat kitenni külső tényezők befolyásolásának? A sikeres elhelyezkedés nem csak a kiváltságos embereknek jár: kemény munka és konstruktív hozzáállás kell hozzá. A kor ebből a szempontból nem tényező többé.